egynyári

Dél-Afrikából származó évelő muskátli faj. Csüngő habitusú, sűrűn leomló színes virágzuhatagával díszít. Fagyérzékeny félcserje, melyet nálunk leginkább egynyáriként nevelnek. Tavasz végétől egészen az őszi fagyokig nagy tömegben hoza rózsaszín, piros, fehér vagy bordó virágait. Ötszirmú, keskeny virágai kecsesebbek, mint más, népszerű muskátli fajoké, de gyakoriak a dupla virágú hibridek is. Borostyánra emlékeztető merev zöld levelei időnként bordóval mintázottak.
Gondozása
Legszebben napos, félárnyékos helyen fejlődik semleges vagy némileg meszes talajban. Az elnyílt részeket távolítsuk el, ezzel további virágzásra ösztönözzük. A betegségek kialakulásának kockázata a száraz, sárgult levelek eltávolításával csökkenthető. Jól tűri a szárazságot, de nyári napokon mindenképp öntözzük meg legalább egy alkalommal. Viszonylag sötét és hűvös pincehelyiség alkalmas az átteleltetésre, minimális vízmennyiség biztosítása mellett. Fényes helyen is teleltethetjük, de ilyenkor a következő évi virágzás gyengébb lesz. Kártevői: a liszteskék, a levéltetvek és a vincellérbogarak.
Szaporítása
Nyár vagy a tavasz folyamán zölddugvánnyal.