Honnan ered a karácsonyfa állítás hagyománya?
A Karácsony, mint a szeretet ünnepe, az év legszebb, legizgalmasabb és egyben legpompázatosabb eseménye. Egyik ünnepünkön sincs akkora sürgés-forgás, mint adventkor és a szent ünnepen. Vallási eredetét mindannyian ismerjük, Jézus születése Betlehemben, ismert történet. Ez a téli ünnepünk telis- tele van varázslatos és titokzatos elemekkel. Rengeteg szimbólummal találkozhatunk a Karácsony- kultuszban, amelyeknek az eredetét nem biztos, hogy ismerjük. Érdekes kérdés, hogy honnan ered a karácsonyfa- állítás hagyománya? Kik állítottak, és mikor először ilyen jelképet az ünnepnek? Eredjünk a nyomába a Christmas tree- nek ;) !
Először is meg kell jegyeznünk, hogy számos egymástól eltérő eredetet találhatunk. Az egyik szertartás szerint a téli napforduló (december 21) idején feldíszítették ágakkal, növényi részekkel a házakat, jelképezve az életfát. Ez még pogány szokás volt, azonban egy X.századi legenda szerint a díszítésként elhelyezett faágakon kinyíltak a virágok, amikor Jézus megszületett. Ennek eredményeképpen ebben az időszakban cseresznye- és almafa ágakat vittek be a házakba, hogy azok az ünnepe kivirágozzanak. A későbbiekben ezeket felváltották az örökzöld ágak, mert ezek már folyamatosan zöldek, jelképezve az örök életet, illetve az újjászületést. Az első valóban keresztényi meggondolásból állított karácsonyfáról szóló kutatások az ókorra, körülbelül a XV. századra teszik megjelenését. Az örökzöldeket- és leginkább a fenyőféléket abban az időben nagy tisztelet övezte, leginkább a jegenyefenyő díszítése volt elterjedt. Némely elgondolás és kutatás szerint a díszként használt alma utalás a bibliai tudás fája almájára, ezáltal az eredendő bűnre. Vannak elképzelések, melyek szerint Luther Márton állított először a mai értelemben vett karácsonyfát gyermekének. Más kutatások szerint az előd egy virágcserépbe állított piramis volt, amely elnevezés egy fatönkhöz erősített deszkát takart, amelyre felfelé törő rövid deszka darabokat szegeztek. Ezek végein gyújtottak gyertyákat. Ennek a hagyománya Németországból terjedt el, de Magyarországon nem vált közismerté.
A XVIII. században kezdett elterjedni a piramis csupasz vázának örökzöld (fenyő) gallyakkal való díszítése, ennek első írásos emléke Franciaországból származik. Egyes helyeken a fenyőágak helyett gyümölcsöket, és ostyát használtak díszítésre, ebből alakultak ki mára a legkülönbözőbb csillogó, ragyogó üveg, műanyag, fa, fém és egyéb anyagból készült karácsonyfadíszek. Végül aztán német közvetítéssel ez a díszített változat terjedt el hazánkban, és Európa több országában is. Magyarországon a XIX. században kezdett teret hódítani először a németek lakta területeken. A karácsonyfa, mint fenyőfa (örökzöld), az életet szimbolizálja, Jézus születését. Ágainak spirális elhelyezkedése pedig az életspirált mintázza, ezért kiválasztott fenyőfánk ágai szép egyenletes spirálban helyezkedjenek el, és legyenek élettel teliek. Egyes hiedelmek szerint a halott (kivágott) fának nincs életereje, ezért aki teheti, válasszon inkább gyökeres fenyőt.
Az első díszek között alapvető fontosságú volt a gyertya, amelynek egyéb jelentése is van a karácsonyi szimbólumok között. A kereszténységben a gyertya a szentháromságot testesíti meg a láng, a kanóc és a viasz egységében. Az adventi koszorú négy gyertyája az ünnepre való várakozást jelképezi, minden vasárnap a Szentestéig meggyújtunk egyet, ezáltal ünnepélyessé válik maga a várakozás is.
Következő fontos jelkép az angyal. Angyalok karácsonykor mindenhol vannak. A fenyőfán elhelyezkedő angyal figura jelképezi az egész családra vigyázó őrangyalt. A Bibliában az angyalok az Úr küldötteiként keresik fel az embereket. Érdekes, hogy a keresztény művészet kezdettől fogva férfiként jelenítette meg alakjukat (Gábriel, Mihály és Rafael), azonban mára sokkal elterjedtebbek a gyermek és női angyalkák. Szárnyaik sem voltak mindig, volt időszak, amikor azok nélkül jelenítették meg őket. Mindenesetre egy biztos, ők védelmezik és őrzik az embereket. Jelenlétük a Karácsony békéjét, szeretetét szimbolizálja. Bizonyára sokunkban él az emlék gyermekkorunkból, amikor szenteste napján türelmetlenül vártuk, hogy az angyalok feldíszítsék a fenyőfát és tele rakják ajándékokkal az alját. Egyébként már az adventi időszaknak megvannak a maga angyalai: kék, piros, fehér és lila ruhában, négy vasárnapon át, egymást követve érkeznek meg a Földre advent angyalai. Ők hivatottak felkészíteni lelkünket a Karácsonyra.
A karácsonyi csillagot azt hiszem, nem kell bemutatni senkinek, mégis néhány szó essen róla is. Jézus születésekor az égen Betlehem fölött megjelent a karácsonyi csillag, amely mutatta a három napkeleti királynak (Gáspár, Menyhért, Boldizsár) az oda vezető utat. A királyok ajándékokat (aranyat, tömjént és mirhát) vittek az újszülött Jézusnak, innen ered az ajándékozás szokása. A karácsonyfa tetején helyezkedik el általában a csillag, melynek jelentése ezek ismeretében egyértelmű, azonban az összetartozást, az egységet is jelképezi. Azt mondják, a karácsonyi csillag mindenkinek mást jelent: jelentheti a valahova tartozást, a szeretet erejét és a reményt. A csillag formája bárhol megjelenhet: a fenyőfán dísz formájában, az ablakokon matricaként, a hagyományos mézeskalácsformákban, illetve természetesen, ha jól figyelünk, karácsonykor az égbolton is.
Érdekeségként megemlítenénk, hogy a karácsonyfára aggatott szaloncukor igazi hungarikum. Több kultúrában szerepelnek kis édességek, cukorkák, csokoládék az ünnepi asztalon, de a fára először mi aggattuk fel.
2016.11.18.
Másolás a szerző engedélye nélkül tilos!
