Nézzük tehát az ültetés menetét és legfontosabb szempontjait: ősszel egészen addig lehet telepíteni, amíg a föld mélyebb rétegei át nem fagynak, és az ásónk a fagyott földet már amúgy sem tudja megmunkálni. Minél jobban elhúzódik a hűvös, csapadékos őszi időjárás, annál jobb az esély facsemeténk eredésére. Tavasszal a február végi, márciusi rügyfakadás előtti ültetés a legoptimálisabb. Vásárláskor ellenőrizzük a gyökérállományt és a sok hajszálgyökérrel rendelkező példány mellett döntsünk. Ha a növényt tetőcsomagtartón szállítjuk, akkor a gyökereket be kell csomagoltatni, hogy az esetleg hosszabb ideig tartó menetszél ne tudja károsítani.
A hajszálgyökereket ültetés előtt áztassuk vízbe a gyökereket legalább néhány órán át, hogy a növény teleszívhassa magát nedvességgel. Az ültetőgödör nagysága nagyjából 0,5x0,5x0,5 vagy 1x1x1m -es legyen (attól függően, hogy szabadgyökerű vagy földlabdás növényről van szó, ha konténeres a növényünk, úgy nagyjából annak kétszerese). Ha már megterveztük a fa végleges helyét, akkor érdemes már néhány héttel korábban elkészíteni a gödröt. Ha lehet a talaj felső humuszos rétegét és az altalajt eltérő helyekre kupacoljuk fel ültetéskor készítsünk egy olyan iszappépet, amelybe a vízen és a földön kívül gyökeresedést serkentő hormon és némi gombaölő szer is kerüljön. A gyökereket belemártva ebbe a pépbe, megóvjuk őket a kiszáradástól, egyben elősegítjük a talajszemcsék gyökérhez tapadását.
Érdemes a gödör aljára 10-20 l érett (komposztált) istállótrágyát vagy biohumuszt teríteni, ez az egyetlen vissza nem térő alkalom arra, hogy a gyökerek alá szerves anyag kerüljön, ezért ne sajnáljuk a nagyobb mennyiséget sem. Az érett trágyát takarjuk rögtön földdel, hogy ne illanjanak el belőle az értékes hatóanyagok.
Ha találhatók sebfelületek a gyökérzeten, az iszapmártás előtt a roncsolt részeket távolítsuk el. Sima vágási felületet képezve az oltási helyet É-i irányba tájolva, függőleges helyzetben tartva. A fán végezzünk rázó mozgatást, miközben folyamatosan töltjük a gyökérzetre a földet úgy, hogy a humuszban gazdag feltalaj kerüljön a gyökerekhez, a maradék pedig közelebb a gyökérnyakhoz. Amikor már félig feltöltöttük a gödrünket, öntözzük meg a fát és rögzítsük helyzetét a cipőnk orr részével történő betaposással körbe-körbe, ezzel óvva a vékonyabb gyökereket. A betaposást a gödör teljes feltöltése után ismételjük meg. Ha a gyökérnyak a föld alá került és könnyű mozdulattal már nem húzható ki a földből, akkor jól végeztük el az ültetést.
Készítsünk földből tányért a törzs köré, hogy öntözéskor a víz ne tudjon a gyökértől elfolyni, majd alaposan öntözzük be a csemetét még akkor is, ha csapadékosabb az idő, ezzel juttatva a talajszemcséket a hajszálgyökerek közé. Ha a talaj beszívta a vizet, kupacoljuk fel földdel a fa törzsét, hogy az oltási helyet megvédjük. Ha szükséges a vadak ellen, helyezzünk el törzshálót vagy szúrós ágakat a törzs körül.
Ha betartottunk minden lépést, szinte garantált lesz csemeténk erőteljes tavaszi eredése!
